1. RÉSZ

A szülinapi ajándék

Végre! Ez a nap is eljött! Úgy kezelnek majd, mint egy igazi "érett" nőt.

-Boldog szülinapot! - jött be az ikertestvérem Diana a szobámba egy nagy tiramisu tortával a kezében, amin egy 18-as szám volt.

-Jujj, köszönöm! - mondtam és kikaptam a kezéből a tortát, majd rohantam a konyhába.

Meg akartam kóstolni, de a tesóm azt mondta, hogy meg kell várnunk valakiket. Ebben a percben csöngettek. Nagymamám és nagypapám jött be az ajtón, valami repülőjeggyel a kezükben. Rögtön a nyakukba ugrottam, majd megszólaltam.

- Sziasztok! - nagyon hiányoztak már.

- Szia kincsem! - köszöntek egyszerre. - Boldog szülinapot! - nyújtották át a kezükben lévő jegyet.

- Ez mi? - néztem az a ajándékomra miközben felvontam a szemöldököm.

- Ez az, amit mindig is kértél tőlünk kiskorodban. - mondta nagyi mosolyogva, nekem meg leesett, hogy mi lehet az ajándék.

-Csak nem?? - néztem őket majd a repülőjegyet ami Londonba visz , és azonnal megtelt könnyel a szemem. - Köszönöm! - ugrottam a nyakukban majd behuppantam a szobámba, hogy felöltözzek. 

Egy szürke felsőt vettem fel, ami tele volt mintával, és ezt a pólót betűrtem a rövid  farmernadrágomba. A hajamat megfésültem és összefogtam. Igazából szétengedve akartam hagyni, de hát akkor nagyon melegem lenne. Egy szép gyűrűt társítottam a ruhámhoz. Mikor végeztem, megnéztem a jegyet, hogy mikor kell induljak. Holnap reggel 8-ra kell menni. Ekkor meghallottam, hogy Diana sikít valamiért, ezért lerohantam hozzá, és kiderült, hogy ő is jön velem Angliába. Már este fél 7 volt, ezért mentünk pakolni. Amíg rakosgattuk a ruhákat, némán és vidáman gondolkodtunk. Vagy is hát szerintem ő is, mert nem látok a fejébe csak tippeltem. Nem szeretem a csöndet, ezért megtörtem.

- Várod már, hogy elinduljunk? - megkérdeztem, de tudtam, hogy ő is nagyon szereti Londont, ezért hülye kérdés volt.

- Ez nem kérdés! - mondta és közben felröhögött. - Amúgy majd el ne felejtsünk sulit keresni, mert nem maradhatunk ki soha. - mondta a stréberesen a testvérem.

- Persze, majd az lesz az első dolgunk! - röhögtem fel a hazugságomon.

- Gondolom.. - mondta, majd kiment a fürdőbe a tisztálkodási kellékekért. 

Elkészültem én is, aztán mentünk is aludni. Nagyiék Diana francia ágyán alszanak, a nővérem (aki 2 perccel idősebb) pedig velem alszik. Este nem tudtam aludni, Dia pedig forgolódott és elfoglalta az egész helyet az ágyon, ezért a nappaliban szunnyadtam el. Reggel fél 6-kor keltett anyu, hogy nem sokára indulnunk kell, ezért a testvéremnek is szóltam. Hatra már készen voltunk, és akkor reggeliztünk. Egész reggel ezerrel dobogott a szívem. Megkérdeztem azért még ilyenkor is Diana-t, hogy mindent bepakolt-e, mert nehogy Londonban vegyük észre, hogy otthon hagytunk valamit.

Biztos bepakoltál mindent? - kérdeztem meg a tesómat.

Igen, ezer százalék, de már harmadszorra kérdezed meg! - mondta felemelt hanggal.
                               ---------------------------------------------------------------
Ekkor elindultunk a repülőtérre. 

Nagyon fogtok hiányozni lányok. - közölte apa, és lehetett látni, hogy nem bír erős maradni és mindjárt bőgni fog. - Vigyázzatok magatokra és minden nap hívjatok! - megölelt minket, majd bemondta a hangosbemondó, hogy kérem szálljanak fel az utasok a gépre, mert 5 perc múlva indulunk.

Sziasztok! - köszöntünk el mindenkitől sorban, majd az ablakból integettünk és puszit küldtünk.

                                        ----------------------------------------------------

Az út 5-6 óra volt, de én vagy 2-t végig aludtam. Amikor szóltak, hogy 10 perc múlva leszállás. Én már akkor kezdtem pakolni, mert minden kis dolgot hoztam és nehéz lesz levenni 2 perc alatt a táskákat, bőröndöket. Amikor leszálltunk hívott valaki majd beleszóltam.

- Haló? - nem tudtam ki az, ezért így "köszöntem"

- Szia drága unokám! - hallottam nagyi hangját. - Hát így kell nekem köszönni? - mondta majd elkezdett kuncogni.

- Jajj, bocsánat nem tudtam, hogy te vagy! - szóltam bele, majd én is elkezdtem halkan felnevetni.

- Drágám van egy másik ajándékom is. - szólított meg. - Londonban vettem neked házat. - erre nagyon felfigyeltem, majd elmondta a címet. Amikor odaértünk egy gyönyörű és nagy ház állt előttünk.

- E-e-ez gyönyörű! - eldobtam mindent a kezemből és rohantam be.

Volt vagy 8 szobája, 2 fürdője, 2 Wc-je és 1 konyhája meg egy nagyon szép erkély, a hátsó kertben pedig egy nagy medence. 

- Ez állati! - vigyorogtam mint a tejbe tök. - Nah, ha nagyi ezt tényleg megvette, ő milliomos. - közben gondoltam magamban, hogy lehet megnyerte a Lottót.

- Figyelj hugi!... - kezdte el mondani szomorúan majd a földre nézett. - Útolsó.. - kezdte el mondani. - a záptojás!! - ekkor elkezdett rohanni én meg utána.

Már aznap kipakoltunk mindent. Ez a szó alatt ruhákat, tisztító szereket, kajákat és evőeszközöket gondolok. Vacsira csináltam szendvicset és melegítettem teát, amit még hoztunk úton és nem ittuk meg. Lezuhanyoztunk aztán mentünk a szobánkba, mert mind a ketten választottunk egy-egy darabot. Még én kicsit tévéztem Diana pedig telefonozott.
- Jó éjt Dia! - kiabáltam át neki ő meg viszonozta.


                          ----------------------------------------------------------------------

- Hahó! - mondta valaki az ágyam felett. - Ébresztő Anne! - mondta már egy kicsit hangosabban. - Reggel van.
- Köszi nélküled nem jöttem volna rá. - kuncogtam aztán egy jó nagyot ásítottam.
- Szívesen hugi. - mondta önfejűen. - Gyere csináltam reggelit. - mondta aztán kuncogott egyet.
- Köszi nem kérek. - ültem fel az ágyon.
- De a Starbucks-ból hoztam. - szomorodott el Diana és az ajtó felé indult.
- Rohanok! - imádom azt a boltot és állítólag finom termékeik vannak.
- Tudtam. - nevetett fel a nővérem.
Felöltöztem, majd lementem és megreggeliztem. A kaja után várt a finom Cappuccino.

                                                                         ~Anna <3